- Milyen tapasztalatokat szerzett az Art Universitas pályázat és munkájának elkészülése kapcsán amiket fontosnak tartana megosztani?
Fontos kiemelni az Art Universitas program jelentőségét, mint a képzőművészeti alkotások múzeumi téren kívüli megjelenésének egyik hatékony eszközét. A pályázati forma egy nyitott rendszer, amely ösztönzőleg hatott a művészeti életre ezért mindig nagyszámú munka közül választhatta ki a szakmai zsűri a legalkalmasabbat; a mi esetünkben is 16 induló volt. Ugyanakkor már a pályázat elnyerését követő első konzultációkon, ahol már a BME vezetése is részt vett, világossá vált számunkra, hogy a műalkotások helykiválasztásakor és műszaki paramétereinek meghatározásakor az építészeti adottságokat nem vették figyelembe. Mivel a mi esetünkben egy összetett, programozott gépészeti rendszert is magában foglaló vizes műalkotásról van szó, ezért a kivitelezést csak többletköltséggel, az eredeti tervek áttervezésével lehetett elvégezni, amely költségek természetesen minket terheltek. Ez azt is jelenti, hogy az eredeti művészeti koncepciót sem lehett kompromisszummentesen végigvinni, egyébiránt ez az egyik oka amiért a mai napig nem tudjuk átadni a műalkotást. Tehát sem az előkészítés nem volt megfelelő, sem pedig a folyamat szereplőinek kompetencia határai nem voltak megnyugtatóan tisztázva.
A pályamunka megvalósítása során az épületet kivitelező illetve később üzemeltető cég vezetőjével és szakirányú munkatársaival jól tudtunk együttműködni, a szükséges lépéseket időben egyeztetve zavartalanul épült fel a szobrunk.
Az időközben elindult NFM vizsgálata során a kirendelt igazságügyi szakértő részére minden szükséges dokumentációt rendelkezésre bocsátottunk, még az egyébként szakmai titoknak számító teljes költségvetésünket is. A vizsgálat több hónapig elhúzódott, így a szobor műszaki átadása nem a tervezett időben történt meg. Az alvállalkozóknak emiatt az elvégzett munkájuk honoráriumát nem tudtuk kifizetni a tervezett időben, a 3-4 hónap várakozás végén még felszámolási eljárást is indított az egyik cég ellenünk. A vizsgálatokat végző államtitkárság felé többször fordultunk levéllel, amelyben részleteztük kellemetlen helyzetünket. Több hónap után vége lett a vizsgálatoknak és megállapították, hogy a minket érintő kérdésekben mindent rendben találtak. Így a tervezett 2010. november 30.-i átadás helyett 2011. március 23.-án jöhetett létre a műszaki átadás-átvétel és a 15 millió forintos pályázati összeg 90%-nak a kifizetése.
Ugyanakkor ezzel egy idejűleg az Art-Universitas program megszűnt, amikor a Képzőművészeti Zsűri részéről a szobor hivatalos átvétele esedékessé vált volna, amely a visszatartott 10% átutalásának a feltétele. Jelenleg a BME vezetősége venné át a szobrot, ám ez a folyamat húzódik. Karbantarási és üzemeltetési kérdések nincsenek tisztázva. Hiába jeleztük pontosan számszerűen már a pályázatunkban a karbantartási és üzemeltetési költségeket, a tulajdonos BME szeretné ezt átterhelni az üzemeltetőre, aki pedig ezt nem szeretné vállalni. Alkotókként mi tehetetlenül beszorultunk ebbe az általunk irányíthatatlan tárgyalási folyamatba és úgy tűnik, hogy ameddig a két fél között nincs megállapodás mi nem jutunk a pénzünkhöz.
- Van-e és ha igen mi a különbség az általános munkamódszeréhez képest, amikor egy egyetem környezetébe, vagy más köztérre tervez egy alkotást?
Munkamódszerünk különböző, ez az első munkánk közösen. Az épület belső terének formaképzését és egy egyetemi aula életét figyelembe véve alakult ki a tervünk. Szobrászként egy adott élethelyzet részeként gondolkozni egy plasztikáról, illetve építészként szuverén műalkotás tervezése különböző kihívások voltak számunkra, melyek jól egészítették ki egymást.
- Mit tud művének fogadtatásáról, születtek rá reflexiók? Figyelemmel kíséri elkészülte óta munkájának sorsát?
Helyszíni tapasztalataink szerint a diákok érdeklődőek, befogadóak.
A szobor felállítását és beüzemelését élénk figyelem kísérte a helyszínen. Még 2011. decemberében is láttunk olyan diákot aki az épületbe való belépéskor odamegy és közelről vizsgálgatja a víz utját.
- Miért fontos a művészet megjelenése köztéren?
Kortárs képzőművészeti munkákat kevéssé ismerő közegben a szokatlannak mondható jelenség 'kódolása', egy mai műtárggyal való napi kapcsolat véleményünk szerint serkentően hathat a mindennapos gondolkodás, problémamegoldás, nyitottság terén.
Kortárs alkotás és a kor utcája-intézményei-terei párbeszédbe kerülnek. Ezt a viszonyrendszert művész és néző számára is kihívásnak gondoljuk.
Turcsány Villő - Finta Sándor
Budapest, 2012. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése