Farkas Zsófia válaszai

-           Milyen tapasztalatokat szerzett az Art Universitas pályázat és
munkájának elkészülése kapcsán amiket fontosnak tartana megosztani?

-    Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 2 projektet is megnyertem, így számomra a legnagyobb tapasztalat a partner intézményi és kivitelezői apparátusok működése, illetve a művészethez való hozzáállásuk volt.

Első megvalósult pályázatom a Dunaújvárosi Főiskola kollégiuma elé került szoborpáros. Itt mindvégig jó tapasztalataim voltak, a beruházás kivitelezője, illetve a Főiskola részéről is gördülékeny és zavartalan volt az együttműködés, nem ütköztem akadályokba sem a kivitelezés és felállítás, sem a pénzügyi lebonyolítás során.

Második munkám egy fővárosi nagy egyetem campusa elé került, itt a beruházó az egyik legnagyobb hazai építőipari cég volt. Ennél a projektnél mindvégig nehézségeim voltak a beruházó és egyben pénzügyi lebonyolító céggel, ahol is értetlenségbe, nehézkességbe és bürokráciába ütköztem lépten-nyomon.

Érdekessé vált ennek a szobornak az utóélete is, ugyanis a sajtóban az Art-Universitas program ellen irányuló lejárató (erősen politikai színezetű) kampány szimbólumává nőtte ki magát. Országos napilapokban és az elektromos médiában jelentek meg fényképek a szoborról, illetve támadó cikkek a program szakmai és financiális hátteréről, ennek kapcsán még adórevízión is átestem. Mindez engem nem érdekelt különösebben, mivel mindkét köztéri munkánál a tőlem telhető legtökéletesebb munkát végeztem minden tekintetben.

-           Van-e és ha igen mi a különbség az általános munkamódszeréhez
képest, amikor egy egyetem környezetébe, vagy más köztérre tervez egy
alkotást?

-      A helyszín egy köztéri alkotás esetében meghatározó jelentőségű. A környezet atmoszférája, léptéke, az építészeti- és tájelemek adják meg, milyen méretben, anyagban, formában lehet gondolkodni. Így a tervezés során mindvégig a helyszínben kell gondolkodni, ellentétben az „általános módszerrel”, amikor csak maga a semmibe beleszülető mű számít.

-           Mit tud művének fogadtatásáról, születtek rá reflexiók? Figyelemmel
kíséri elkészülte óta munkájának sorsát?

-       Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam és kapok a munkáimról, úgy érzem, az emberek örülnek nekik, szeretik azokat és reflektálnak rájuk.

-           Miért fontos a művészet megjelenése köztéren?

-      Több okból is fontos lehet a köztéri művészet. Amit én kiemelnék, az a gyönyörködtetés, a szórakoztatás, a szobor térszervező ereje, pozitív kisugárzása, energiája. 

Záborszky Gábor válaszai

Követem a kérdéseket, de szeretnék néhány dolgot leszögezni.
Ez a projekt volt a legnagyobb (sok milliárd forint) a XIX. sz. eleje óta a képzőművészetben. Olvasva a már beérkezett leveleket, sokan csalódottak maradtak. Azért azt tudni kell, hogy közben kormányváltás történt, és az új kormány ellenségesen viseltetett a projekttel szemben. Mindent megkérdőjelezett, és a kifizetések is elmaradtak. Nekem szerencsém volt, mert a projekt harmadik évében elkészült a munkám. Így nem ütközött adminisztratív falakba az átvétele.


- Milyen tapasztalatokat szerzett az Art Universitas pályázat és munkájának elkészülése kapcsán amiket fontosnak tartana megosztani?

- Sok tapasztalatot szereztem. Elsősorban a pályázás során. Meg kellett jeleníteni az elképzelt munkákat a tervezett helyükön. Ez merőben új volt számomra. Segítséget kellett kérnem grafikusoktól, akik jól ismerték és használták a megfelelő számítógépes programokat. De a legnehezebb az árkalkuláció volt. Többször pályáztam, és talán a harmadik tervem lett sikeres. Mindig ez a rész volt a legnehezebb. Egy festő többnyire a kész munkával kerül ki a piacra. Addig a saját kockázatára ruház be. Itt viszont az iparban dolgozó mérnök ellenőrizte
a számításokat. Elfogadta az anyagköltséget, munkabért, helyiségbérletet, adminisztratív kiadásokat stb. Azért ez nagy tanulság.


- Van-e és ha igen mi a különbség az általános munkamódszeréhez képest, amikor egy egyetem környezetébe, vagy más köztérre tervez egy alkotást?


- Az, hogy valami véglegeset tenni fiatalok - remélhetően gondolkodó, nyitott emberek „otthonába” - nagy kihívás. A téma többé-kevésbé meghatározott volt. Műszaki értelmiség számára elfogadható műtárgy együttes. Azt hiszem
sikerült jó témát találnom, ahol a műszaki elkötelezettség ötvözhető bizonyos történelmi, mitikus eseménnyel. NOLI TANGERE CIRCULOS MEOS a mű címe. "Ne zavarjátok a köreimet" - mondta Archimedes Syracusa édes tengerpartján, miközben egy rajzon elmélkedett. Ezt persze az őt kivégző római katona elbeszéléséből ismerjük - aki nem biztos, hogy beszélt görögül. A történet alkalmas volt az általam kedvelt anyagok és módszer használatára. Homok és rajz a homokba, a gyilkos penge villanása olyan konfliktust idéz meg, mely évszázadok óta a szellem szabadságát hirdeti és szelíd kérés az erősek felé. Ne zavarjátok köreinket…

- Mit tud művének fogadtatásáról, születtek rá reflexiók? Figyelemmel kíséri elkészülte óta munkájának sorsát?

- Egyrészről semmit nem tudok, másrészről viszont örömteli reflexiókat hallottam. Az átvevő művészettörténész és a mérnök is elégedett volt.
A cég, melytől a munka idejére béreltem a helyiséget, segédmunkást és asztalost, a végén szponzorált egy kiadványt az eddigi murális munkáimról. Ennek kapcsán sok embernek, szerzőknek, fotográfusoknak, grafikusoknak megmutattam a munkát.
Korábbi gyűjtőimet is elvittem, sőt éppen akkoriban járt Pesten az augsburgi Kunstverein delegációja. Mindenki nagy elismeréssel fogadta. Ritkán adódik ekkora munka. Egy fogadófal, melyen a főmű látható, és négy emeleten ennél kisebb, de azért nem kicsi munkák, melyeken végig lehet gondolni a történetet és a továbbélését. A szomorúság, hogy nagyon hamar elé került a földszinten egy Coca Cola-automata a maga harsány piros színével, majd hamarosan egy pezsgős üveg kinyitása kapcsán egy erős gesztus is rákerült. Igaz, ez utóbbi nem rossz.
Az emeleteket az eredeti fehér helyett rózsaszínre, világoskékre, sárgára festették. Ma már csak félve merek odamenni…


- Miért fontos a művészet megjelenése köztéren?


- Hát, azt hisszük, hogy fontos. És főleg az a fajta művészet, mely a nyitottságra, elfogadásra, az élet élvezetére bíztat. A mű nagyon kiszolgáltatott és esendő. Egy bonyolult, nem is egyértelműen megfejthető kód, ami mindenkiből azt hozza elő, amivel a mű elé áll. Tehát akár nap mint nap mást. De mindig valami olyat, ami személyes. Erre talán szükségünk is van.

             

  

Molnár J. Iván válaszai

- Miért fontos a művészet megjelenése köztéren?
- Mert köztéren közvetlen és direkt módon hat, nem kiválasztott kulturális érdeklődésű a mű közönsége, sokféle emberhez szól ill. embert szólít meg anélkül, hogy a szemlélődő tudatos vagy nem műélvező az adott helyen és időben. Ezért a "látvány-megszólítás" tartalmilag és formailag látszólag nagyra nyitott lehetőségű, ugyanakkor nagyon is alkalmazkodni kell az adott befogadó hely jellegéhez, behatároló körülményeihez. (Érdekes lenne feltárni ezekben a "közcélú" művekben az ipar és képzőművészeti vonatkozások mibenlétét, értelmezését.)

 - Van-e és ha igen mi a különbség az általános munkamódszeréhez képest, amikor egy egyetem környezetébe, vagy más köztérre tervez egy alkotást?
- Nekem egy beltéri egyetemi közösségi térben kellett gondolkodnom. Egyrészt főleg az itt élők gondolkodási tárgyára, milyenségére, a kutatói magatartás jellegére, folyamat-elemzésére, tiszta érthetőségére, világos, széleskörű, inspiráló, következtető felfogására, másrészt a helyszín betölthető és bejárható térbelisége, a napi fényviszonyok adottságai, lehetőségei között úgy, hogy egy arra nézőre ún. külsősre is legalább a kellemesség hangulati szintjén legyen hatása.

- Milyen tapasztalatokat szerzett az Art Universitas pályázat és munkájának elkészülése kapcsán amiket fontosnak tartana megosztani?
- A pályázat felkészülési, lebonyolítási szakaszaiban sokféle érdek össztüzében volt részem. Mindegyik érdekkel és igénnyel foglalkoznom kellett úgy, hogy a megvalósítás végeredménye a lehető legjobb legyen. A különféle változtatási akaratokat az azokat képviselő személyek gondolkodását, a maguk szakmai, kiírási, vállalási felelősségére hivatkozva lehetett, és volt muszáj befolyásolni, végső soron a meghatározói felelősségemre hivatkozva. A folyamat egészében a sértés és a sértettség sajnos velejárója az ilyen típusú vállalásoknak. A szakmai presztízs látszólagos védelme alatt az anyagi érdekeltségű hozzáállásnak, személyes irigységnek megélése, kezelése az ilyen természetű munkák velejárója. Többszereplős, nem csak magamtól függő egyszemélyű vállalkozás. A pályázati kiírást soha nem lehet előre egy még nem tudható nyertes alkotásra szabni, a kiválasztásig, ha van rá megfelelő pályázati anyag, hamar el lehet jutni. A nehezebb folytatásban kellene további, az addig még nem ismert megvalósítási kérdések miatt (hiányos és előre nem látható és láttatott épületszerkezeti, kialakítási adottságok, a műalkotás anyag és technológiai kialakítása, ellenőrzött kialakíthatósága) további minden érdekelt felmerülő problémáit összefogó közös döntési alkalmat megteremteni. Örülök, hogy ennek a pályázati szerkezetnek sikerül továbbélnie az alkotók és nézőik közös érdekében, leválaszthatónak tűnik az a gerjesztett vélekedés, mely szerint fölöslegesen és rosszra elköltött közösségi pénzekről lenne szó és hogy nem ettől drága a PPP beruházási rendszer.

- Mit tud művének fogadtatásáról, születtek rá reflexiók? Figyelemmel kíséri elkészülte óta munkájának sorsát?
- Az átadás átvételkor a zsűri elismerő fogadtatásán túl a szakmától, az egyetemi közösségtől értékelő visszajelzést nem kaptam, sajnos szakszerű fotó dokumentáció, (az esti, saját megvilágítású állapotról, - nem is használják - semmilyen nincs) összefoglaló kiadvány a többi megvalósult pályázattal együtt nem nyert bemutatást.
http://galeria.index.hu/belfold/2011/02/15/a_felsooktatasi_infrastruktura_fejlesztesi_projektekhez_kapcsolodo_kepzomuveszeti_palyazatok/12?openwith=1946684