2012. február 22., szerda

Fabricius Anna válaszai

- Van-e és ha igen mi a különbség az általános munkamódszeréhez képest, amikor egy egyetem környezetébe, vagy más köztérre tervez egy alkotást?

Az Art Universitas pályázaton Gyenis Tiborral együtt dolgoztunk. Tibor és én sem dolgoztunk ilyen típusú köztérben és ennek fényében a tervezett épületet és a két nagyméretű csoportképet is úgy terveztük, hogy a 14.000 tanulót befogadó intézmény diákjai esetleg résztvehetnének a munka menetében. Első körben a tanárokon keresztül próbáltunk olyan diákokat bevonni, akiket érdekelhet, hogy résztvegyenek pl. a camera obscura körüli ülőbútorok megtervezésében, vagy egyes tanszékeknek kínáltunk olyan lehetőséget, hogy az épület külső falán lehetne közösen különböző anyagkísérleteket elvégezni. Sajnos ezekből az ötletekből semmi nem valósult meg, a tanárok a teljes elzárkózottságot választották, a kezdeményezéseink elhaltak. A két, nagy alakú csoportképen szereplő diákok összeszervezése majdnem egy évet vett igénybe. Az egyetem színjátszó köréből kiindulva és a helyi diákokkal együtt gondolkodva alakítottuk ki a képet és annak témáját. Azt kell, hogy mondjam, hogy általanosságba véve a tanárok teljes elzarkozását tapasztaltuk, míg a diákok ennel sokkal nyitottabbak voltak.

A kezdeti nagy lelkesedesből - hogy az épületet úgy fogjuk megépiteni, hogy nem lesz körévonva egy kerítés, hanem mindenki szeme előtt keszül el – sajnos sok csalodast okozott, hiszen a Camera obscura egy olyan út mellett helyezkedik el, amin nap mint nap mennek diákok, tanárok a menza es a főépület között, s mivel mi munkasszerkóban voltunk, a tanárokban fel sem merült, hogy mi vagyunk az alkotók. Rendszeresen utalkoztak, ahogy elhaladtak az épület előtt, a park elcsúnyitásáról beszéltek és a pénzek elherdálásáról.

- Mit tud művének fogadtatásáról, születtek rá reflexiók? Figyelemmel kíséri elkészülte óta munkájának sorsát?

A Camera átadását (2009-2010) követő egy évben zárva volt, hiszen a PPP rendszerben épült épületek – és ezt is ennek vehetjük – a Stabag pénzén készültek, de az intézmény 30 éven keresztul bérli vissza, tehát a strabag es az egyetem egymásra mutogatott, hogy kinek is kellene ezt üzemeltetni. Ami csupán annyiból áll, hogy a legközelebbi épület, jelen esetben a könyvtár portáján a kulcs felvehető, majd leadható. Erre egy évet kellett várnunk, hogy az amúgy nagyon jó visszhangot kapott nyílt nap és a sikeres megnyitó után végre használatba vehessék a diákok. Örömmel mondhatom, hogy sem a külső sem a belső borításán komolyabb rongálás nem történt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése